Ezt úgy érjük el, hogy a hőcserélő a nagy felületének köszönhetően hűti a benne illetve rajta átáramló közeget, aminek hatására a gőz lehűl, és lekondenzálódik, azaz ismét folyadék halmazállapotba kerül. A kondenzátor tipikusan a kültéri egységben található split klímák esetén (hűtéskor).
A kondenzátort elhagyva a közeg egy ún. adagolóba jut (3), melynek lényege, hogy nagyon kis keresztmetszeten át engedi csak továbbjutni, ezáltal a nyomását lecsökkenti. Ha a közeg nyomása lecsökken, vele csökken hőmérséklete is, ez is egy fizikai törvény. Másik feladata az adagolónak, hogy az elpárologtatóba csak a megfelelő mennyiségű közeget engedi beáramolni.
Az elpárologtatóban (4), ami a beltéri egységben található – nevéből fakadóan újra elpárolog az alacsony nyomású, azaz hideg közeg a meleg levegő hatására, és gőz halmazállapotúvá válik.
Ezt a gőzt szívja be a kompresszor (1), ami a hűtőközeg szállításán túl annak nyomásemelkedését is okozza, és továbbítja ismét a kondenzátor felé (2). Mivel a nyomás a kompresszor munkájának köszönhetően megnő, vele együtt nő a kondenzátorba jutó hűtőközeg hőmérséklete is, akár 60 °C környékére is. Mint tudjuk, a hő a magasabb hőmérsékletű helyről áramlik az alacsonyabb felé, ezért képes a hűtőközeg a kültéri egységben leadni a hőjét – még +40 °C külső hőmérséklet esetén is.
Ez a folyamat hermetikusan zárt hűtőkör esetén egymás után gyakorlatilag végtelen számban ismétlődhet, és segítségével komfortossá tehetjük szobánkat a nyári kánikulában.
A mai készülékek szinte már kivétel nélkül a hűtőkörfolyamat megfordításával egy ellenkező irányú hőcserét tudnak véghezvinni, azaz fűtésre is használhatók. Az ilyen klímákat nevezzük hőszivattyús klímáknak.